"Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért." Róma 12,17
A történet a Bibliában:
1 Történt egy idõ múlva, búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét, egy kecskegidát hozva magával. Ezt mondta: Be akarok menni a feleségemhez, a szobájába. De az asszony apja nem engedte bemenni. 2 Ezt mondta az apja: Én már azt gondoltam, hogy végképp meggyûlölted õt, ezért hozzáadtam a võfélyedhez. De a húga még nála is szebb. Legyen õ a tied helyette! 3 Sámson azonban ezt mondta nekik: Ez egyszer nem én leszek a hibás, ha rosszat teszek is a filiszteusokkal.
4 Azzal elment Sámson, fogott háromszáz rókát; csóvákat készített, és farkaikat egymásnak fordítva csóvát tett minden két róka farka közé. 5 Majd meggyújtotta a csóvákat, és ráhajtotta a rókákat a filiszteusok lábon álló gabonájára. Így gyújtotta fel a kévéket és a lábon álló gabonát, sõt a szõlõket és az olajfás kerteket is. 6 Ekkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És mondták: Sámson, a timnai ember veje, mivel elvette tõle a feleségét, és a võfélyhez adta. Felvonultak azért a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját. 7 De Sámson azt mondta nekik: Ha ti így tettetek, én meg bosszút állok rajtatok, és csak azután nyugszom meg! 8 És hatalmas csapásokkal agyba-fõbe verte õket. Azután elment, és az étámi sziklahasadékban lakott.
9 A filiszteusok felvonultak, tábort ütöttek Júdában, és ellepték Lehit. 10 A júdabeliek megkérdezték: Miért vonultatok föl ellenünk? Azok így feleltek: Azért vonultunk föl, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy bánjunk vele, ahogyan õ bánt mivelünk. 11 Ekkor odament háromezer júdabeli ember az étámi sziklahasadékhoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért tetted ezt velünk? De õ így felelt nekik: Ahogyan õk bántak velem, én is úgy bántam velük. 12 Majd azt mondták neki: Azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson ezt mondta nekik: Esküdjetek meg, hogy nem vertek agyon! 13 Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre sem ölünk meg. Azzal megkötözték két új kötéllel, és elvitték a szikláról.
14 Amikor Lehibe ért, a filiszteusok ujjongva mentek eléje. De megszállta az ÚR lelke, és olyanná lettek karján a kötelek, mint a tûz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lemállottak a kezérõl. 15 Talált egy még ki sem száradt szamár-állcsontot, utánanyúlt, felkapta és agyonvert vele ezer embert. 16 Ezt mondta Sámson: Szamár állcsontjával rakásra vertem õket, szamár állcsontjával agyon vertem ezret! 17 Amikor ezt elmondta, eldobta kezébõl az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak. 18 De nagyon megszomjazott, és így kiáltott az ÚRhoz: Te ilyen nagy szabadítást vittél végbe szolgád által, mégis most szomjan kell meghalnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe kell esnem! 19 Akkor Isten kettéhasította azt a mélyedést, amely Lehiben van, és víz fakadt belõle. Õ pedig ivott, életereje visszatért, és feléledt. Ezért nevezik azt Kiáltó-forrásnak. Ott van Lehiben még ma is.
20 Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése