Kémtörténet (Józsué 2.)

A mai aranymondásunk:

"Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet." Józs 2,24

A történet a Bibliában:

1 Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittímbõl, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevû parázna nõ házába, és ott lefeküdtek.

2 De Jerikó királyát figyelmeztették: Vigyázz! Izráeli férfiak jöttek ide az éjjel, hogy kémkedjenek az országban. 3 Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Add ki azokat a férfiakat, akik hozzád érkeztek, és betértek a házadba, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész országot.
4 Az asszony azonban fogta, és elrejtette a két férfit, majd ezt mondta: Igaz, hogy betértek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók. 5 Kapuzárás idején, amikor besötétedett, eltávoztak. Nem tudom, hová mentek azok a férfiak. Fussatok gyorsan utánuk, mert még utolérhetitek õket! 6 Pedig fölvitte õket a háztetõre, és elbújtatta a lenkóró közé, ami ki volt rakva a háztetõn. 7 A városbeli férfiak pedig üldözõbe vették õket a Jordán gázlói felé vivõ úton. A kaput pedig, amint kimentek az üldözõk, bezárták.

8 Még le sem feküdtek a kémek, amikor fölment hozzájuk Ráháb a háztetõre, 9 és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tõletek mindenki, aki ezen a földön lakik.  10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR elõttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok.  11 Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn a mennyben és lenn a földön.
12 Most azért esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy amint én szeretettel bántam veletek, ti is szeretettel bántok majd apám háza népével, és biztos jelét adjátok annak, 13hogy életben hagyjátok apámat, anyámat, fiú- és nõtestvéreimet és mindenüket, és megmentitek életünket a haláltól. 14 A férfiak így válaszoltak neki: Életünkkel kezeskedünk értetek, ha ti nem áruljátok el a mi ügyünket. Amikor majd az ÚR nekünk adja ezt a földet, szeretettel és igazságosan bánunk veled. 15 Azután leeresztette õket kötélen az ablakon át - háza ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott -, 16 és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözõk, és rejtõzködjetek ott három napig, amíg az üldözõk vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra! 17 A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk.
18 Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font kötelet arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyûjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét. 19 És akkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban. 20 Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket. 21 Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte õket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra.
22 A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözõk vissza nem tértek. Keresték ugyan õket az üldözõk mindenfelé, de nem találták.23 Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekbõl, átkeltek a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az egész földet, máris reszket tõlünk annak a földnek minden lakója.